Filmek lakberendezői szemmel - Született feleségek

Egy TV műsorban látható házat, vagy lakást megtervezni és bebútorozni éppen olyan nagy feladat, mint egy valódi otthon lakberendezését megoldani. A színek, terek és bútorok harmóniája ugyanúgy alapvető, ám arra is ügyelni kell, hogy a kamerák, és a világosítás elférjen a szettben. Nem volt ez másképpen a nálunk is népszerű "Született feleségek" (Desperate Housewives) című Hollywood-i TV-sorozat esetében sem.

Van azonban két jelentős különbség a valós élet és a forgatókönyv sugallta virtuális valóság között: míg egy valódi lakberendező munkája egy hús-vér család mindennapjait, életmódját és anyagi lehetőségeit figyelembe véve, több hónapos vagy akár egy éves tervezés után megalkotott végeredmény, addig a díszlettervezőnek csak néhány hete van a képzeletbeli család karakterének megfelelő enteriőr létrehozására. A második különbség az, hogy a díszlettervező egy elképzelt család, elképzelt életmódját jeleníti meg tervezői fantáziája szárnyalásával, ám egy lakberendező a valódi családok valódi életviteléhez kénytelen alkalmazkodni munkája során.

A filmen látott szereplők személyiségét a színészi alakítás mellett, nagyban meghatározza a környezete, a díszlet, amiben a cselekmény játszódik. A Született Feleségek TV-sorozat esetében csak 21 nap állt rendelkezésére az enteriőr tervezőnek, hogy a lakásbelsők megszülethessenek, melyek aztán a cselekmény előrehaladtával apróbb - a karaktert erősítő - változáson mentek át.

A sorozatban használt színeknek - mind a házak külsején, mind a lakásokon belül - fontos szerepük van a cselekmény hihetővé tételében. A valós életben működő lakberendezőtől eltérően azonban a díszlettervezőnek ügyelnie kell a -vizuális zaj- elkerülésére, azaz csak jóval kevesebb - ám annál karakteresebb - berendezési tárgyat, díszítés szabad csak alkalmazni, nehogy a képernyőn túl sok és túl zavaró legyen a háttér, elvonva a figyelmet a cselekményről. A szereplők kitalált személyiségét a bútorok, dísztárgyak és lakásbelsők színvilága is erősíti, ugyanúgy - bár nem annyira leegyszerűsítve -, mint a színpadon.

Minden pszichológus tudja, hogy az emberek egyes színekre milyen emocionális reakciót adnak, és ezekkel a Született Feleségek készítői éltek is a szereplők személyiségének kifejezése során, így külön - jól beazonosítható és filmről filmre visszatérő - színskálája van minden egyes Feleségnek. Sőt a tökéletes illúzió kedvéért a Lila akác köz házai is felveszik a bennük lakó feleség személyiségét.

Az enteriőr tervező feladata volt, hogy kiemelje Susan Mayer (Teri Hatcher) személyiségét. Ahogy ez a lányát egyedül nevelő, kissé esetlen, ám végtelenül romantikus és örökké szerelmes 40-es nő éli életét tinédzser korú - és az átlagosnál bölcsebb - lányával. Lehet, hogy Susan-nak nincs szerencséje a férfiakkal, de mesekönyv illusztrátori munkájából adódó szépérzéke átsejlik a lakberendezési stílusán. Háza, lakása tökéletes színösszhangban van (lakásbelső színei: Sweet Salmon, Whisper Violet, Crisp Straw, Hollingsworth Green, Pink Pearl, ház külseje: Provence Creme). A country-stílusú lakás berendezése romantikus, vitathatatlanul nőies, antik fenyőfa bútoraival, bekeretezett virágnyomatokkal a félig lambériázott falakon. Lakása - mint Susan maga - kissé rendetlen, egyik-másik ajtón ruhák lógnak, ami a gardrób szűkösségére utal, az embernek az az érzése, hogy mindig pont rendrakás és takarítás előtt nyit be hozzá. Ám férfikezet hiányoló stílusa minden ízében feminin, egy csipet eklektikus szétszórtsággal. A lakberendező által alkalmazott pasztell színek és a színész (milyen érdekes, hogy a színész szó is a "szín"-ből származik?!) együttes érdeme, ahogy Susan imádni valóan bénázik estéről estére - ám pont ezért szeretjük őt. Ha csak a lakást látnánk is tudnánk, itt lakik Susan Mayer a Lila akác közből.

Susan gyökeres ellentéte Bree van de Kamp (Marcia Cross), aki tökéletes, sőt talán túlságosan is az. Frizurájában sehol egy elszabadult tincs vagy egy kósza hajszál, öltözéke makulátlan és elegáns, mint egy OTTO-katalógus dívája. Képeslapba illő lakásában minden ragyog, sehol egy morzsa, egy folt, az értékes antik bútorok összhangja kínosan megválogatva, talán még a lakberendezőjét is szigorú utasításokkal látta el a színek kiválasztásakor. A sokak számára álom konyhában rozsdamentes acél konyhagépek, előkelő gránit munkapult, és tűzálló edények tálak sokasága. Sehol egy alátét nélküli, véletlenül letett pohár. Jól látható, hogy egy profi konyhatündér birodalma ez, olyan valakié, akinek sokat számít, hogy mit mondanak róla a szomszédok. Az égővörös hajszín, a zöld kosztümök, illetve a kék-falú ház halvány belső színei mind a hűvös keménységet és a kényszeres, szinte már félelmetes rendmániát sugallják. (A lakásbelső színei: Durango Dust, Wickham Gray, Wythe Blue, Arizona Tan, Butter Pecan, Hathaway Peach, ház: Phillipsburg Blue.) Az ablakon a függönyök azonban örökké félig behúzva vannak - mint akinek a tökéletesség ellenére is rejtegetni valója van.

Gabrielle Solis (Eva Longoria) szerepe szerint szép, kívánatos és kikapós feleség, akinek hirtelen meggazdagodott üzletember férje mellett mindene meg van, ám ennek ellenére - vagy lehet, hogy éppen ezért? - unatkozik. Az energetikus egykori fotómodell megszokta a jólétet, a szép ruhákat, drága ékszereket és meseautókat - ő az elkényeztetett szépasszony. A ház a Lila akác köz leghivalkodóbb épülete, olyan, mint ami grandiozitásával bizonyítani akar valamit a szomszédoknak. Fedett teraszával és erkélyével, gazdagon díszített ornamentikájával, "nouvo riche" stílusával, illetve okkersárgára festett külsejével a házaspár latin gyökereit idézi, és azt sugallja, hogy Gabrielle imádja a feltűnést. Ezt erősítendő választott lakberendezője erőteljes sárgákat, melyeket lágyabb semleges színekkel egészített ki. A márványkandalló fölött lógó barokk-keretes Raffaelo festmény és a templomba illő méretű gyertyák, illetve a trónus-szerű masszív székek a pár katolikus latin örökségére engednek következtetni. A fekete kovácsoltvas korlátok, a meleg narancsos tónusok a pár tüzes természet és ingatag házastársi hűségét tükrözi. (ház külseje: Dark Beige, lakásbelső: Annapolis Gray, Soft Pumpkin, Acorn Yellow, Summer Peach, Dark Beige, Beeswax) A lépcsőfeljáró felett felakasztott Andy Warhol stílusú, pop-art fotókon maga Gabrielle látható, némi nárciszmust és feltűnni vágyást jelezve.

Felicity Huffman szerepe szerint az anyát, és örökké dolgozó nőt képviseli. Ő Lynette Scavo aki sikeres reklám menedzseri karrierjét feladva otthon maradt, hogy bűn rossz 4 csemetéjét felnevelje, míg nem egy lehetőség adódtával visszakerül az üzleti életbe - ám anyai teendőit már ezután sem hanyagolhatja el. Lynette ruhái, lakása és a díszlettervező/lakberendező által alkalmazott vizuális trükkök hatására el is hisszük mindezt. Ő az örökké frusztrált, mindig rohanó 3-műszakos anya, feleség és szerető. Modern lakása a hagyományos New England-i stílus és a praktikus IKEA-bútorok keveréke. Parkettázott padló, halványkék falak, és fehérre festett bútorok szolgálják a rendben-tarthatóságot a pelenkahegyek között. A négy fiúval (plusz egy ötödikkel, a férjjel) kisebbségbe szorult nő stresszes életét a falak színének ellensúlyoznia kell, némi nyugalmat csöpögtetve a hektikus mindennapokba. A lakberendező által használt, pihentető pasztellszínek olyan valakit rajzolnak elénk, aki kétségbe esve próbál nyugalmat találni és lazítani a fárasztó napi mókuskerék után. (lakásbelső: November Skies, Melted Ice Cream, Strawberry Yogurt, Cherry Malt, Beacon Gray, Rose Silk, ház külseje: Kennebunkport Green)

Az erős egyéniségekhez, erős színek dukálnak, és ezt a Született Feleségek sorozatban a Benjamin Moore márkájú festékek adják a filmbéli házak külsején és belsején egyaránt.

A TV-sorozat sikerében a lakásbelső nagyon fontos. Egy jó lakberendező egy történetet mesél el a színekkel, falakkal, bútorokkal. A színeknek és az enteriőröknek összhangban kell lennie a szereplők karakterével és a cselekmény menetével. A lakberendező/díszlettervező akkor végez jó munkát, ha mindezt észre sem vesszük és nem a bútorokra, hanem a cselekményre figyelünk és a szereplők úgy kúsznak be életünkbe, mintha valódi szomszédaink lennének.

Az illúzió tökéletes, a siker azonban nem jött könnyen. Az ideális amerikai kisvárost keresve a film készítői keresztül-kasul beutazták Amerikát, ám egyetlen valós színhely sem adta vissza az elképzelésüknek megfelelő miliőt, túl szürkének és unalmasnak bizonyulva. Az álom megalkotásában végül az Universal Stúdió hátsóudvarában levő "Colonial Street" segített, és adta a Lila akác köz végső helyszínét. Az ott meglevő - más filmekben korábban már használt - házakat némileg átépítve és újrafestve születtek meg az általunk megismert és megszeretett feleségek otthonai.

Ezek a házak azonban sem stílusukban, sem méretükben nem voltak egységesek, így "közös nevezőt" kellett találni hozzájuk. Mivel a színhely a Lila akác köz, ezt az előkertek egységének megteremtésével, és a házak külső színezésének összehangolásával valósították meg, mindenhol ugyanazt a lilás-fehér festéket használva a kerítésekre, ajtókra és ablakokra (Benjamin Moore Whisper Violet), a folyamatosság és tisztaság érzetét keltve.

A lakásokon belül is fokozottan ügyeltek a részletekre: a lakberendezés korábbi filmekhez képes jóval nagyobb figyelmet kapott - ami egy divatirányzatot teremtő film sorozat esetében el is várható. A forgatás megkezdése előtt a filmbeli karakterekről részletes dosszié készült, melyben a ruházat, a lakás színei és berendezése - a konyhagépekig bezárólag - mind leírásra került, ezt a "bibliát" használva és filmről-filmre betartva biztosítják a történet kontinuitását. A színek ellenpontozása kiválóan aláhúzza a karakterekben húzódó fekete humort, az egyes feleségek ellentmondásos természetét, azt, hogy bármennyire is szeretnék, egyikük sem ideális és sebezhetetlen. Mindegyikük tökéletes a maga területén, ám "a szomszéd rétje mindig zöldebb" alapon örökké féltékenyek egymásra. Ők együtt adják a jin-jan módját a női léleknek. A rumlis Susan ellentéte a szuperasszony Bree, a dögös cicababa Gabrielle ellenpontja az igavonó Lynette. Házaik és lakásaik is sokatmondóan fedik fel titkaikat.

Bár ez csak egy ártatlan TV-sorozat, ám általánosságban elmondható, hogy házaink, lakásaink sokat elárulnak a benne lakóról. A stílus, ahogy bebútorozzuk és dekoráljuk, legalább annyira tükörképünk, mint a ruha, amit felveszünk és majd, ha el akarjuk adni lakásunk, ezek a rejtett "titkos üzenetek" sokat elárulnak leendő vevőnknek rólunk. Titkos üzeneteknek a Lila akác köz házai sincsenek híján, és bár a képernyőn látható "ideális átlag Amerika" nem létezik, ám a valóságot mégis nagyon-nagyon megközelíti. És ha mégsem, hát legalább heti egy óra felhőtlen szórakozást nyújt, melyben "minden nagyon szép, minden nagyon jó" és - legalábbis lakberendezői szemmel - mindezzel meg is lehetünk elégedve...


Németh Gábor, LOSZ
Az "ÉV LAKBERENDEZŐJE - 2006"
pályázat Közönségszavazat I. helyezettje

Hasonló írásaim:



Share
|